HTML

Idegen közöttünk

Vitaindítások, elfogult vélemények és szösszenetek, gondolatébresztők

Friss topikok

  • plüss_Teknős: Lehet, hogy nincs is egy olyan személy, akire azt mondanám, hogy ha olyan lennék, mint ő, ha úgy é... (2009.12.28. 18:55) A példakép
  • AmonShi: @plüss_Teknős: úgy látom nem vagyok egyedül a véleményemmel! :) (2009.11.05. 14:08) A pozitív
  • Zet Ash: Az életben sok minden adhat örömet, értelmet amúgy céltalan létezésünknek és sok minden tudja jele... (2009.09.16. 01:23) A jós
  • AmonShi: @E®: hmm... már tizenévesen is mondtam butaságokat? azt hittem a vas hülyített el! :) szépen lassa... (2009.09.14. 21:34) Kép

Linkblog

A jós

2009.09.14. 22:56 AmonShi

A jós megmondta! Kövekkel, kristályokkal, szerencsekerék-szerű táblával. Ő megmondta, hogy jelenleg nincsenek érzelmeim, vagy legalábbis semmi olyat nem lát, amiből tudna következtetni arra, hogy mi zajlik bennem. Akkor konkrétan jópár pohár Pina Colada zajlott bennem, egyéb okokból kifolyólag ez volt a legígéretesebb folyamat a testemben. Semmi diszharmónia, semmi zaklatottság, bú vagy bánat, sőt, a koktéllal koronáztam meg az őrületes farmotoros meglovaglását!

Már az elején eldöntöttem, hogy a tesztvezetés, a masszász és a koktélbár után el fogok menni a jóshoz, érdeklődni a hogylétemről. Kíváncsi voltam arra, hogy a kép miatti zaklatottságom vezet-e majd valahová, avagy tényleg teljesen hülye cagyok, és feleslegesen stresszelem magam olyan dolgok miatt, amiken úgysem lehet változtatni. Olyan kettőn áll a vásáros dolgokra gondolok. A többi kérdés annyira nem volt lényeges, ez volt a leg égetőbb, mert lassan minden este bérelt helye volt az álmaimban neki, mintha a tudatalattim vele küszködne nap mint nap, miközben én próbálok hasznos tagja lenni a társadalomnak. A jós megmondta: felejtsd el, veszett fejsze nyele, ne túráztasd magad feleslegesen!

Mondom oké, de azért nyelnék még egy kis turbósított ananászlevet. Nem volt rajta sok gondolkodni-való, én is így érzem, de valahogy mostanában nehezebb szinkronba hozni az agyam és a lelkem. Jobban mondva a lelkem háttérbe szorítottam, hogy ne legyenek érzéseim, hogy csak az agyam domináljon. Mindenki bántja magát valahogy, akinek nem úgy jönnek össze a dolgai, ahogyan ő szeretné. Ha nincs meg a harmónia, marad az önpusztítás. Valaki iszik, valaki drogozik, valaki maszturbál, valaki vagdossa magát, valaki szándékosan hozza magát nyomorult helyzetbe, van választék bőven! Vajon mi lenne az, ami annyira hiányzik az életünkből, hogy inkább tönkretesszük magunkat, mintsem szembesüljünk ezzel a hiánnyal? Megkérdeztétek már magatoktól, hogy nektek mi hiányzik az életetekből igazán? Egy barát, egy társ, egy jó munkahely, egy biztos egzisztencia? Vagy csak a kibékülés saját magatokkal?

Fel a fejjel, a jó robot nem kérdez, nem gondolkozik, csak dolgozik és szépen elgépiesít maga körül mindent...

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://amonshi.blog.hu/api/trackback/id/tr91382500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zet Ash 2009.09.16. 01:23:05

Az életben sok minden adhat örömet, értelmet amúgy céltalan létezésünknek és sok minden tudja jelentősen befolyásolni aktuális hangulatunkat. Lehet ez egy barát, egy társ, egy csalódás, egy öröm, a társadalmi helyzetnek megfelelni vágyás vagy az attól szándékos eltérés, a munkában elért siker vagy egy virtuális világban elszenvedett kudarc. Bármi.
Nekünk viszont az a dolgunk, hogy bármi is ér minket, jó vagy rossz, tovább menjünk. Megszületünk, megtanulunk járni, aztán elesünk és megtanulunk felállni. Minden elesés után megtanuljuk, hogy mire kell figyelni, hogy stabilabbak legyünk és aztán ismét megyünk, mert abban bízunk, hogy mielőtt ismét elesnénk történik velünk valami különleges, ami jó érzés, amiért érdemes megállni és megcsodálni.
Ehhez pedig csak mennünk kell, mert ha ülve maradunk, akkor soha nem érjük el azt, ami jó lehetne. De ne felejtsük el, hogy bármikor eleshetünk és aztán egyszer már nem állunk fel többé.
süti beállítások módosítása