HTML

Idegen közöttünk

Vitaindítások, elfogult vélemények és szösszenetek, gondolatébresztők

Friss topikok

  • plüss_Teknős: Lehet, hogy nincs is egy olyan személy, akire azt mondanám, hogy ha olyan lennék, mint ő, ha úgy é... (2009.12.28. 18:55) A példakép
  • AmonShi: @plüss_Teknős: úgy látom nem vagyok egyedül a véleményemmel! :) (2009.11.05. 14:08) A pozitív
  • Zet Ash: Az életben sok minden adhat örömet, értelmet amúgy céltalan létezésünknek és sok minden tudja jele... (2009.09.16. 01:23) A jós
  • AmonShi: @E®: hmm... már tizenévesen is mondtam butaságokat? azt hittem a vas hülyített el! :) szépen lassa... (2009.09.14. 21:34) Kép

Linkblog

A megfelelő

2009.09.28. 22:33 AmonShi

A hétvégéről is szerettem volna írni, mert igen mozgalmasra sikeredett, már a mostani életritmusomhoz képest. Azzal kezdődött, hogy rohamrendőrök lökdöstek arrébb, s azzal végződött, hogy elcsúsztam egy albán krémesen. És ez mind szó szerint értendő! Egyszer majd ezt is leírom, mert tanulságai is vannak ennek a hétvégének, bizony.

Azonban ma este mégiscsak egy filmé kell hogy legyen a főszerep. Tartogattam, nem akartam egyedül megnézni, vártam a megfelelő partnerre, de a kíváncsiságom győzedelmeskedett. A címe: "Let the right one in". Svéd filmről van szó, s hiába Európa, mégis annyira máshogy mutat meg egy teljesen átlagos történetet, hogy érdemes megnézni, s érdemes róla beszélni is. Nem olyan régi, 2008-as, tehát beszerezhető, magyar felirat is van hozzá a szokásos helyeken. Hogy moziban nem fog menni itthon, arra egy kisebb vagyont fel mernék tenni. (Ha már mégis vetítették valahol, akkor mea maxima culpa, teljesen elkerülte a figyelmem.)

A történet lényegét nehezen lehet egy gyors mondatban megfogalmazni. Oskar egy átlagos 12 éves 8 hónapos és 9 napos átlagos svéd kissrác, aki nem olyan, mint a többiek, ezért osztálytársai előszeretettel veszik elő, ha éppen gonoszkodni támad kedvük. Oskar szomszédjába egy új "család" költözik, egy ötven körüli fazon egy kislánnyal. Persze, rögtön gondolhatjuk, hogy Oskar bizony össze fog haverkodni Eli-vel, a kislánnyal, és lám, így is lesz. Közben másik szálon is futnak az események, gyilkosságok, furcsaságok sora üti fel a fejét a kerületben. Többet nem igazán akarok a sztoriról mondani, nem akarom lelőni a poénokat, nem túl csavaros a film, de olyan szépen van megcsinálva, olyan hatásosan mondja el a mondandóját, hogy azt megirigyelhetné sok-sok hazai filmgyáros!

Oskar és Eli 12 évesek mindketten, igazi gyermekek, de mindkettőjük életébe hamar beköltözött a felnőtti lét. Egyikük sem tudja azt az idillikus gyermeki létet megélni, hamar kellett felnőniük. Fura keverékek, korcsok mindketten, félig tiszta, őszinte gyermekek, félig komor, számító, bosszúálló, elkeseredett felnőttek. Gyermeki létük valóban csak a leg elemibb szinten jelenik meg, a szeretet és a gyűlölet szintjén. Látjuk őket ártatlanul, sallangoktól mentesen, tisztán szeretni, s látjuk őket a dühtől megrészegülve, belső késztetésükkel küzdve a bennük lakozó gonosz ellen küzdeni. Kontrsztos, és mégis... Aki a Legyek ura után kiált, álljon meg egy szóra, és nézze meg a filmet. Nem a gyermekben lakó démonokról szól, nincs megbánás, nincs bűnbocsánat, egyszerű elfogadás marad a végére hőseinknek.

Elgondolkodtam, bárcsak én is így tudtam volna szeretni 12 évesen, így el tudnám akár még ma is fogadni a körülöttem zajló világot! Nemrég beszélgettem valakivel, aki felvetette, hogy ő lehet, hoyg nem is tudja, hogy mi az a szerelem. Nagyon elszomorodtam, mert úgy éreztem, hogy sokáig én is abban a cipőben jártam, amit most ő tapos. Aztán megtapasztaltam, hogy milyen az, mikor megtalálod azt, akit az egész világnál jobban szeretsz, s érzed, hoyg ez a szerelem forgácsol titeket úgy össze, hogy a külvilág megszűnik létezni. Amikor azt érzed, hogy jöhet ide áradás, vagy kénköves eső, nem érdekel, mert a társaddal, aki téged egésszé tesz, mindennel szembe tudtok nézni, és egyszerűen nem tudtok veszíteni, képtelenség ilyenkor veszíteni! Minden apró részlet a helyére kerül, s a világ titkai már nem olyan nagy titkok többé. Egyre közelebb kerül az igazi beteljesedés, hiszen már nem vagy egyedül, már nem senki vagy a senkik tengerében, ha nem te vagy az ő társa, s ő a tiéd! Milyen egyszerű, s mégis mennyire megmagyarázhatatlan annak, aki ezt nem élte még át! Aztán persze a külvilág betüremkedik kettőtök életébe, s tomboló hurrikánként, vagy lassú folyamként, de utat talál, s megpróbál szétválasztani titeket. Rajtatok múlik, hogy ezt hagyjátok-e, de előbb jól nézd meg, barátom, hogy kit engedsz be!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://amonshi.blog.hu/api/trackback/id/tr11414302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása